Kérdés:

 
Kedves Csaba!

Nagyon jó volt olvasgatni másoknak írt válaszaidat, már azokból is lehet önbizalmat meríteni, szerintem ez a legnagyobb segítség a másik embernek, ha megkapja a kezdő lökést, ha valahol elakadt.

Én is ezért írok neked, elakadtam.
A főnököm, akivel már évek óta együtt dolgozunk (már a második helyre hívott maga után) most nyuszikásat játszik velem. Ha van rajta sapka, ha nincs…… Nagyon kritikus általában is, de engem eddig valahogy ebből kihagyott, de most aztán bepótolja az elmúlt éveket. Ötvenes korosztályhoz tartozom, nem könnyű dönteni, bár tudom, hogy ennek csak az lehet a vége, hogy egy másik munkahelyet keresek. Ő fél perc alatt dönt a kollégák elküldéséről, ez nem okoz neki problémát, ha valaki valamiért nem tetszik, már mehet is. Azon gondolkodtam, hogy nem könnyítem meg a helyzetét, csak, ha muszáj és már nem bírom tovább, küldjön el ő, és magyarázza meg az elhatározását, ami azért kellemetlen számára, mert nagyon sokan ismernek és szeretnek a cégnél. Nem ártana, ha valaki segítségével rájönne, hogy ő sem Isten, csak kicsit magasra szállt a lufija. Ezen gondolkodom, hogy én legyek –e az a valaki? Kesztyű fel, vagy hagyjam a sorsra a lufi durrantást, elég lesz megbirkózni a feladattal, hogy ebben a korban megfelelő munkahelyet találjak, mert nem mindegy hogy mit és hol dolgozik az ember.

 Köszönöm

 Munyó

 

Válasz:



Miért gondolod úgy, hogy „segítened” kellene a főnöknek?
Magasra szállt a lufija?
Érzed a lelki vívódását és tudod milyen komoly előrelépést jelenthetne neki ha úgy isten igazából elmondanád a véleményedet neki?
Lehet rögtön meg is tudna változni és jobb ember lenne?

Hát egy ilyen küldetés tényleg megérne némi kockázatot.

Ha talán csupán az motivál, hogy szégyenüljön meg egy kicsit, kettesben vagy mások előtt akkor picit bonyolultabb a helyzet.

Én nem tennék neki szívességet.
Se ilyet se olyat.

A leírt viselkedése alapján ha az ő kommunikációs sémáját alkalmazod, legfeljebb az éred el vele, hogy megerősíted igaza volt és helyesen viselkedett veled szemben.

Ha már közel vagy ahhoz, hogy kilépsz és úgy érzed nincs vesztenivalód, tedd meg!

Tedd meg amit nehezebb mint elküldeni valahová.

Vedd emberszámba a lehetetlen viselkedésével együtt.

NE HAGYD, hogy egy másik ember negatív viselkedése megváltoztassa az alapvető értékrendedet.
Mint egy baráttal, mint egy kedves és értékes emberrel, beszélj vele.
Mond el amit érzel, amit látsz, és amin átmentél.
Nem bírálva nem megszégyenítve, hanem objektíven segítőkész szándékkal.

Két dolog történhet:

Ugyanúgy reagál ahogy szokott.

Vagy pedig mivel másként próbálod eljuttatni a gondolatokat, nem lesz képes a megszokott sémákat elővenni és kénytelen lesz veled kapcsolatban egy újabbat (általában a tiédet) használni.

Te semmit nem veszthetsz, ember maradtál a viselkedésedet soha nem fogod szégyellni
De lehetőséget adtál neki egy másfajta nézőpont megtapasztalására.
Ha megtámadnak valakit az csak visszatámadni tud.

De a legtöbb ember tiszteli az erőt és a bátorságot.

Azt, ha valaki kiáll magáért és nem tűr el mindent.
Általában ők azok akik haladnak.
Ellentétben azokkal akikkel bármit meg lehet tenni.


Sok sikert és nyugalmat kívánok!

Csaba
 

Szerző: Arthur.C.Cabas  2011.01.12. 02:48 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://boldogsagcsinalo.blog.hu/api/trackback/id/tr552577951

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása